Sipos János a borotai jótékonysági futóversenyről
A szombati nap értékelésére az egyik, számomra kedves résztvevő, a volt gimnáziumi tanárunk sorait hívom segítségül. Ki gondolta volna akkor, hogy egykori osztályfőnökünk - Csilla tanító nénié és az enyém - a matematika és a fizika tudományának művelését évtizedekkel később feladja az írásért, a futásért, s az egészséges életmódért?!
Kovácsné Sürüs Anita
Köszönet Borotának!
2015.11.14.
A 4891 tagot számláló Gyűjtsd a kilométereket!
– egy zárt Facebook – csoport tagjai részére készült beszámoló
2015.11.14.
Csak egy rövid beszámoló előzetesként:
Borota, 10 km-es jótékonysági futóverseny az iskola diákjai javára. MOGYIS versenyzőkkel, imádni valóan lelkes gyerekekkel, sok-sok ultrafutóval (utána Baján találkoztak ők a hétvégén), köztük LENCSÉS ÉVA NÉNIvel, aki 76 éves, és az amatőr futók között óriási tiszteletnek örvend a sok-sok lefutott maratonjával és számtalan sok félmaraton és ultramaraton versenyével.Kis falu - nagy lélekkel, sok jó ember kis helyen.
Más miatt volt ez felejthetetlen, mint a Spar Maraton Budapesten.
Most nincs időm részletesen leírni a sok-sok élményt, jó érzést, egyelőre csak annyit, hogy óriási megtiszteltetés volt Évával egy órát (meg még 10 percet) együtt futni, és még azon felül is jókat beszélgetni. Olyan életerő sugárzik belőle, hogy körberagyog maga körül mindenkit!
Éva (Éva néni), köszönet és hála a szép napért!
A szervezőknek (élükön Németh Zolival) nagy-nagy elismerés!
Tanultam ma Borotán egy fantasztikus receptet, még a hétvégén megírom!
2015.11.15.
A beszámoló folytatása:
Borota – a tegnapi rövid írás után egy részletesebb.
Ez olyan hosszú lesz, hogy csak a legelvetemültebbek fogják elolvasni!
De akkor is ki kell írni magamból, mert annyi minden jó történt tegnap Borotán, hogy egy könyv egész fejezetét lehetne belőle megírni! Amivel - mostanra - már elkéstem. mivel „lapzárta”, illetve „könyvzárta” után vagyok! (Ugyanis a Bajapress nyomdában már nyomják a Fuss, hogy érezd: élsz! című könyvemet. 2015. november 27-én pénteken meg is jelenik. Kedvezményes előrendelési lehetőség sorszámozott, dedikált példányokra 2015. november 25. szerda éjfélig. Részletek a könyvről és megrendelési lehetőség a honlapomon: www.siposbaja.hu)
Először egy rövid vázlat:
1. Lencsés Éva néni
2. Tabajdi Józsi bácsi
3. Futók, ultrafutók (Borotán is, Borota és Baja közt is, Baján is)
4. Vendégszeretet a helyiektől
5. A tegnap ígért különleges recept.
Mindegyik megér egy misét.
Kezdem.
1.Lencsés Éva néni.
Napokig udvaroltam Éva néninek, hogy futhassam vele együtt a 10 km-t Borotán. Ilyenekkel próbált meg lerázni e-mailben, hogy:
„Idén is biztosan én leszek a legidősebb résztvevő, és ennek megfelelően a "záróbusz" is:))))))))))”
Én: szívesen leszek veled záróbusz!
„Merthogy én rettenetes lassú vagyok már, "veterán üzemmódban " működök, s Te ettől úgy fogsz szenvedni, és el is fáradni, hogy ihaj!!!! Gondold Te ezt meg jól!”
Én pedig jól meggondoltam, és makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy márpedig ezt a lehetőséget nem hagyom ki!
Aztán a helyszínen kibújt a szög a zsákból!
Képzeljétek, Éva néni egy nálam sokkal fiatalabb futótársat hozott magával egyik szomszéd településéről párnak! No persze fiút! (Nem egy elveszett hölgy, mi!?!)
Komolyra fordítva, egy régi kedves futótársa is jött vele, és megbeszéltük az elején, hogy hármasban, együtt futunk.
Lenn az Alföld tengersík vidékén, Borotán is találtunk egy kis dombot futkorászás közben. Érdekes módon mind a 6 körben ugyanott! Egy lassú, kettős emelkedő vezetett fel hozzá, amit persze alföldies túlzással el is neveztem mindjárt Kékestetőnek. A borotai Kékestetőnek. Hiába no, felénk nincsenek akkor nagy hegykupacok. Itt Baja környékén 200 m sincs a legmagasabb. Éva néni indulás előtt azt mondta, hogy ő bizony bele fog sétálni majd, de úgy nyomta, hogy erre alig került sor, sőt az utolsó körökben úgy elbeszélgettünk hármasban, hogy észre sem vette, hogy megállás nélkül nyomtuk, ráadásul 7 perces km-eket mentünk átlagban. (Majd ha én 76 éves leszek, lesz mire emlékeznem!)
Futás közben elárult egy titkot (én nem árulom el, majd ő megírja, ha úgy gondolja), hogy milyen motivációt találtunk neki, hogy még nagyon sokáig fusson!
Nagyon szerencsésnek érzem, hogy a futás előtt is sokat beszélgethettem vele. Akinek még nem volt ebben része, az most irigykedjen rám! Éva néniből olyan elképesztő életerő, élni akarás, életvidámság, pozitív erő sugárzik, hogy maga körül mindenkit beragyogott vele!
Köszönöm Éva, hogy futótársad lehettem!
2. Tabajdi Józsi bácsi.
A másik ikon. Csak ő férfiben. Tudtad, hogy már közel 200 maraton versenyt lefutott? És hogy fénykorában (kb. 30 évvel ezelőtt) többször futott maratont 2,5 órán belül?!?!
Jó, most már csak a saját maga tempóját bírja kocogni (más ilyen problémákkal az ágyban fekve nyafogna), de ő olyan életerőt sugároz, hogy a kicsi általános iskolások rajongva szurkoltak neki a befutónál. Mind megvárta! (Annyira megfogott az a látvány, hogy csak egy kicsit megkésve kezdtem fényképezni, így a legmeghittebb pillanatokat nem tudom nektek megmutatni. Magamban persze őrzöm. Nem lehet ezt elfelejteni sosem!
3. Futók, ultrafutók (Borotán is, Borota és Baja közt is, Baján is)
A helyi fiatalok mellett Bajáról a Mogyi SE sok diákja is és felnőtt versenyzője is jött futni. Figyeltem, hogy Borbély Miklóst, az edzőjüket (mindenki „Mikibácsi”-ját) milyen szeretettel rajongják körül az iskolás versenyzői!
Jó volt látni persze az olyan ászokat is, mint pl. Faldum Gábor, aki éppen most ért haza külföldről Bajára, és minden bizonnyal ott lesz triatlonban jövő augusztusban Rióban az olimpián! Vagy Bajai Pétert, aki segíti őt ebben, no meg a fiatal versenyzőket is edzi, és még maga is versenyez. No persze nosztalgiáztunk is egy keveset Gábor húgával, Kittivel (nagyon intelligens hölgy lett belőle!), hiszen annak idején még – tizenpár évvel ezelőtt – fiatal diákok voltak ők Baján a III.Béla Gimnáziumban, amikor még én is ott dolgoztam.
Voltak persze bohókás kedvű felnőtt futók is, akik az egyik körben kikérték a valamit (sört?) a sarki kocsmában, és a következőben ismét arra járva meg is itták!
Az egy négyzetméterre jutó ultrafutók és lefutott maratonok száma szombaton minden bizonnyal Borotán, majd Baján a legmagasabbak közt volt az országban.
Németh Zoli (aki a borotai iskola testnevelőjeként a helyi verseny főszervezője is volt) és ultrafutó társai szép számban összejöttek a hétvégén. Nagyon örülök, hogy több ultrással sokáig beszélgethettem. Érezni lehetett egy olyan pozitív energiát a közelükben, amit ritkán tapasztalsz a szürke hétköznapokon:
Képzeld! Ezekeknek nem volt elég a 10 km, utána közülük többen – ha már ott volt kéznél a lábuk – nekivágtak Borotáról Bajára az evezősházig futva (közel 30 km). Mert hogy nekik ott folytatódott a napjuk…
Soós Petivel beszélni akartam a verseny után, de ő is az olcsó üzemanyagot választotta, a saját lóerőit, én meg nem vettem észre, hogy visszafelé jövet leelőztem (no persze csak autóval voltam gyorsabb nála), és Baján várhattam rá rendesen. De az az időtartam is azokkal telt el Baján, akiktől egy-egy elcsípett mondatból is sokat tanulhatsz.
4. A helyiek. Egy kis falu a nagy Alföldön. Csupa szeretet, csupa jóság sugárzik belőlük! Kicsikből és nagyokból egyaránt. Két régi kedves tanítványom (Anita és Csilla) is itt pedagógus, ők is a segítők között voltak, meg persze – csakúgy, mint tavaly – közös fotót is készítettünk.
Nagyon finom tea, futás előtt vöröshagymás zsíros kenyér, szárított alma, mazsola, futás után pizza is. És csupa kedvesség. Igazgató úr is személyesen sürgött-forgott közöttünk. A diákok pedig nemcsak a futásban voltak lelkesek, hanem a falu több pontján is hangosan szurkoltak, bíztattak bennünket. Körönként a célban pedig kétoldali pacsisorfal. Fantasztikus hangulat!
Megfogadtam, hogy amíg hívnak, és amíg menni bírok, ide is mindig eljövök. Ez más miatt fontos, mint egy több ezres tömegverseny. A lelket gazdagítja, a lelket nemesíti.
Nagy-nagy gratuláció és köszönet a helyieknek ezért a felejthetetlen napért!
5. A tegnap ígért különleges recept.
Ha még ittatok finom teát!
Ilyen egyszerű:
150 l víz
6 kg cukor
6 liter citromlé
2 teljes doboz filteres garzon tea
Ja, hogy ez sok lesz otthonra?!? Bizony, ez nem otthonra való mennyiség, ezt mi ittuk meg ott Borotán pár százan!
Fuss, hogy érezd, élsz!
Élni jó!
Sipos János
siposbaja@gmail.com