Anna Margit életpályája

Borota, 1913 – 1993., Budapest.

Sichermann József uradalmi gazdatiszt és Elefánt Ilona lánya. A Képzőművészeti Főiskolán 1936-ban fejezte be tanulmányait, mestere Vaszary János volt. Első gyűjteményes kiállítását férjével, Ámos Imrével együtt az Ernst Múzeumban rendezte meg 1936-ban.

1936-tól a házaspár alkotói munkásságának fő helyszíne Szentendre. 1937-ben ellátogattak Párizsba, ahol találkoztak Marc Chagall művészetével, amely mindkettőjükre mély benyomást tett.

Anna Margit tragikus körülmények közt özvegyült meg, természetesen, művészetére is hatást gyakorolt a vérzivataros történelem. A második világháború idején férjét behívták munkaszolgálatra a délvidéki, majd a keleti harctérre, a háború vége felé feltehetően egy szászországi táborba hurcolták, s ott halt meg 1944-ben. Ekkor formálódott festészetében az ember bábuvá, aki ki van szolgáltatva a sorsnak. Kifejezésmódja fokozatosan expresszívvé és szürrealistává vált.

1945–48-ban az Európai Iskola kiállítótermében mutatta be alkotásait. 1949-től a tiltólistára került, majd az 1960-as évektől átemelték a tűrt kategóriába. Ezekben az években jelentkezett fojtott tragikumú, gyermekien naiv festői mondanivalóval. 1970-ben alkotta meg olaj/vászon festői alapra fotókollázsokból festői ars poeticáját. A grafika területén szintén figyelemreméltó műveket hozott létre.

Gazdag életművet hagyott hátra, a 20. század számos stílusirányának (expresszionizmus, szimbolizmus, szürrealizmus, absztrakt művészet) metamorfózisa valósult meg az ő festészetében, a groteszk, a humor és a fekete humor sem idegen képein.

1984-től az Ámos Imre – Anna Margit Gyűjtemény önálló múzeumi épületben tekinthető meg Szentendrén. Anna Margit adománnyal is gyarapította a gyűjteményt.